Sok olyan párkapcsolattal találkozom, ahol az egyik fél (többségében a nő) rendszeresen azt tapasztalja, hogy a párja nem érti meg őt, nem teszi boldoggá, és úgy érzi, egyedül van a kapcsolatban.
Ezekben a helyzetekben azt látom, hogy ha egy kicsit mélyebbre nézünk, és megvizsgáljuk, milyen kapcsolatban van saját magával, akkor bizony gyakran kiderül: ő sem adja meg magának azt a szeretetet és odafigyelést, amit a párjától várna. Természetesen ennek a működésnek is megvan a maga oka.

Hogyan is tudna valaki valódi törődéssel odafigyelni magára, ha soha nem tapasztalta meg, milyen az, amikor valaki igazán odafigyel rá?

Életünk első éveiben tanuljuk meg, mit jelent kapcsolódni önmagunkhoz és másokhoz.
Ha gyermekként azt éltük meg, hogy a szüleink nem tudták megadni nekünk azt az odafigyelést és szeretetet, amire szükségünk lett volna, akkor természetes, hogy mi is csak az alapvető szükségleteink kielégítésére fogunk törekedni – hiszen azt láttuk, hogy „így kell velünk bánni”.

Mi történik ilyenkor?
Kialakul egy minta arról, hogyan kapcsolódjunk önmagunkhoz és másokhoz.

Később, felnőttként, ennek a mintának megfelelő partnereket és barátokat választunk az Életünkbe. Ez egészen addig ismétlődik, amíg fel nem ismerjük ezt a mintát, és tudatosan el nem kezdünk változtatni rajta. Amint változik a kapcsolatunk önmagunkkal, úgy rendeződnek át a kapcsolataink is másokkal.

Tehát minden olyan érzés, amikor „nem ért meg minket” a párunk, egy útmutatás arra, hogy kezdjünk el jobban odafigyelni saját magunkra.

Minden párkapcsolatban megjelenő dinamika azt tükrözi vissza, milyen viszonyban vagyunk önmagunkkal: mennyire érezzük magunkat szerethetőnek, mennyire vagyunk képesek gondoskodni a saját igényeinkről, és mennyire tudjuk úgy alakítani az életünket, ahogy az valóban működik számunkra.

Mindent, amit a párunktól várunk, először saját magunknak kell megadnunk. Így tudjuk felülírni azokat a mintákat, amelyeket a kapcsolódásról tanultunk. Amint elkezdünk odafigyelni a saját igényeinkre, számunkra fontos tevékenységeket végzünk, és levesszük a fókuszt arról, hogy a másiknak kell boldoggá tennie minket, beindul a változás a kapcsolatainkban is.

Hogyan kezdd el?

Ezekkel a lépésekkel elkezdhetsz közelebb kerülni saját magadhoz:

• Nézd meg, mi az, ami örömmel tölt el téged? Gondold át, milyen hétköznapi dolgok tesznek boldoggá, anélkül, hogy ahhoz kellene a párod. Például beszélgetni egy baráttal, meginni egy kávét, olvasni, festeni, kertészkedni, bármi.
  
  
• Kezd el ezeket a cselekedeteteket beintegrálni az életedbe. Legyen minden nap valami, ami örömmel tölt el Téged, amihez nem kell a párod.
  
  
• Naplózz. Írd le az érzéseidet. Őszintén, mindent. Te tartsd bent, írd ki magadból.

Ezekkel a lépésekkel elkezded felismerni és kielégíteni a saját igényeidet, és a fókusz is le tud kerülni a párodról, ami segíthet abban, hogy tisztábban lásd a kapcsolatotokat.

Amíg túlzott ragaszkodásban vagy ellenállásban vagy vele, addig nehéz változtatni.
Hiszek abban, hogy a legrosszabb helyzeteket is meg lehet fordítani azzal, ha elkezdünk dolgozni magunkon – feltéve, hogy igazán szeretnénk megmenteni a kapcsolatunkat.

Ne feledd: A párkapcsolatod a legnagyobb tanítód.

Szeretettel,
Szilvi